Előkerültek a pozsonyi Városi Színház eredeti mennyezeti festményei
A múlt év nyarán – Juraj Šedivý dr. ajánlására – e-mailben megkeresett a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, dr. Jana Laslavíková, aki a mai Szlovák Nemzeti Színház, a hajdani pozsonyi Városi Színház történetével foglalkozik. Kutatásai során a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében munkatársaival felfedezték a hajdani Városi Színház mennyezetét díszítő eredeti festményeket. Ezek meglétéről korábban nem volt tudomásuk, sem arról, mikor távolították el őket.
A korabeli sajtóban több helyütt találkozott dr. Aixinger László (édesapám anyai nagybátyja) nevével, aki 1936-ban, a Városi Színház megalakulása 50. évfordulójának ünnepségéről szóló beszámolójában nehezményezte, hogy eltávolították a homlokzatot díszítő magyar és német hírességek mellszobrait. Laslavíková asszonyt az érdekelte, vajon nem maradtak-e fenn írásbeli vagy fotódokumentumok Aixinger László hagyatékában, illetve a szóbeli családi hagyományban arra vonatkozó adatok, mikor távolíthatták el a színház mennyezetéről a szóban forgó festményeket. Sajnos nemleges választ tudtam csak adni megkeresésére, mondván, hogy a háborút követő történelmi kataklizma következtében megszakadt a család fenti ágának pozsonyi folyamatossága. (Ahogy a családi emlékezetben mindig elhangzott, Aixinger Lászlóra hasonló sors várt volna, mint ami Esterházy Jánost érte utól, ha a Gondviselés 1944-ben nem szólítja el ebből a világból.)
A kutatás tovább folyt, a “Historická revue” 2022 novemberi számában Laslavíková asszony „Mysleli, že sú stratené”. c. írásában számolt be annak eredményéről. (Erre Schuster Gábor, Aixinger László egyik unokájának férje hívta fel a figyelmemet.) A festményeket minden valószínűség szerint 1938 nyarán távolíthatták el a nézőtér mennyezetéről, tudniillik akkor javították a nézőtér függő csillárját, s ehhez állványzatot ácsoltak. Az 1950-es felújításkor a leírások szerint már csak fehér stukkódíszítés volt látható a mennyezeten.
Térjünk most vissza egy kicsit a múltba, a színház létrejöttének idejébe. A Pozsonyi Városi Színház 1886. szeptember 22–én Erkel Ferenc Bánk bán című operájával nyitotta meg kapuit. A budapesti Vasárnapi Újság szeptember 26-i, 39. számában lehozta Jókai Mór Lidércfények című előszavát, amelyet a nagy író erre az alkalomra írt, s amely alkalmat személyes jelenlétével is megtisztelte. Miután elhangzott az előszó, a díszpáholyban ülő szerzőnek a város ezüst babérkoszorút nyújtott át kék selyem párnán ezzel a felirattal: “A Lidércz-fények költőjének hódolata jeléül Pozsony városa új színházának ünnepi megnyitása alkalmából.”
Az újság október 17-i, 42. számában A Pozsonyi Színház címmel Adorján Sándor röviden ismerteti a színház létrejöttének és státuszának körülményeit, előkelő helyre sorolja a korszakban épült hasonló színházépületek rangsorában, és többek között kiemeli, milyen jól érvényesül a teátrum épülete az impozáns tér hátterében. A kor kívánalmainak megfelelően a tervezők messzemenően figyelembe vették a tűzrendészeti szempontokat, s nagy építészeti leleménnyel tervezték és valósították meg, hogy az épület elülső és oldalsó lépcsőházain, illetve lejáratain keresztül adott esetben a lehető leggyorsabban kiüríthető legyen az épület. “Díszítése, a fehér és az arany, a legkedveltebb harmóniába olvad össze a székek és kárpitok piros bársonyával… csak a mennyezet freskói hibázvák el alapszínükben, a mennyibe ez túlságos sötét, elannyira, hogy alakjai alig hogy kivehetőek” – olvasható némi kritika az írásunk tárgyát képező mennyezeti festményekről a korabeli ismertetésben.
A mennyezet dúsan aranyozott keretekben elhelyezett festményeit, amelyek magyar színművekből – Csongor és Tünde, Bánk bán, Hunyadi László, Régi magyarok – vett jeleneteket ábrázolnak, Willibald Leo von Lütgendorff-Leinburg készítette. Az egyik festményen az a jelenet látható, amikor Csongor álmából felébredve, megpillantja Tündét; a Bánk bánból vett részlet tragikus pillanatot ábrázol: Bánk szemtanúja annak, ahogy Ottó hevesen ostromolja Melindát; a harmadik festményen a fogva tartott Lászlóhoz titkon bejutott Gara Mária az apjához könyörög, aki őt ezért megtagadta; a negyedik kép pedig a Régi magyarok életét jeleníti meg: egy regős mesél a magyarok hősi múltjáról.
Képek forrása: Pozsonyi Városi Galéria, foto © archiv GMB
A megnyitó előadásokban – amelyek öt napon át tartottak – a pesti Operaház, valamint a Nemzeti Színház tagjai működtek közre, az előzőből mintegy 150, az utóbbiból pedig 48 személy érkezett “a szükséges tisztviselők s a kellő szolgaszemélyzettel” együtt.. A szereplők közül 30-an a zenekarból, 48-an a férfi és női karból, valamint 36-an a tánckarból voltak. Gróf Keglevich István intendánsnak köszönhetően, a közreműködők minden díjazásról lemondtak, csupán a napi költségek fedezésére kaptak a szólisták naponként 5, a karszemélyzet pedig 3 forintot. A megnyitó előadáson a zenekart Erkel Sándor, az operaház művészeti igazgatója vezényelte.
Térjünk most vissza az írásunk témáját adó mennyezeti festményekhez. A korabeli sajtóban – írja cikkében dr. Laslavíková – beszámoltak róla, hogy 1937-ben eltávolították a színház eredeti csillárját, s egyúttal pályázatot írtak ki az új világítás megtervezésére a nézőtéren, az előcsarnokban és a lépcsőfeljárókban. Nyertes pályázatában Franta Anýž neves cseh iparművész és társa cége külön kiemelte, hogy az új csillár megfelelő megvilágítást fog biztosítani a mennyezeti festményeknek. 1938 nyarán került sor az új világítás üzembe helyezésére, a festményekről azonban sajnos már nem esett említés. Dr. Laslavíková vélekedése szerint ekkor távolíthatták el a festményeket, amikor is a csillár le- és felszereléséhez állványzatra volt szükség, A festmények eltávolításának okaként felmerülhetett azok magyar vonatkozása, esetleg biztonságba helyezése, a bonyolult társadalmi helyzetre való tekintettel.
A háború alatt csupán kisebb beavatkozásokra, javításokra került sor a színház épületében: 1939-ben kibővítették az elnöki páholyt, 1943-ban pedig az előcsarnokban új irodát alakítottak ki a német színi egyesület részére. 1947-ben a város kisebb javítást eszközölt a színház épületén: tataroztatta és újrafestette a homlokzatot. 1950-ben a Szlovák Nemzeti Színház 30. évfordulója alkalmából sor került az épület jelentős mértékű belső felújítására: kicserélték az üléseket, rendbe hozták az erkélyeket, valamint a mennyezet festését. A dokumentáció ekkor már csak a mennyezeten található stukkó díszítést rögzíti, a festményekről nem esik szó – olvassuk a Historická Revue idézett cikkében.
A Pozsonyi Városi Galéria munkatársai 2021-ben bukkantak rá a képtár egyik külső lerakatában az addig elveszettnek vagy megsemmisültnek vélt Lütgendorff-Leinburg-festményekre. A négy nagyméretű (3×3,5 m) vászon közül a szakemberekkel való konzultáció alapján először csupán az egyik képről sikerült megállapítani, mit ábrázol. Mind a négy festmény azonosítására azonban csak 2022 májusában kerülhetett sor, mivel a hosszú évtizedeken keresztül összetekert állapotban levő vásznakhoz csak hozzáértő munkatársak és restaurátorok közreműködésével lehetett hozzányúlni, azokat láthatóvá tenni. Ezt követően lefényképezték, majd megfelelő módon hengerre tekerve, biztonságba helyezték őket. A festmények meglehetősen rossz állapotban vannak, restaurálásra szorulnak.
Végezetül csupán csatlakozni tudunk a cikk írójának véleményéhez: jóllehet a színház számos eredeti díszítését a múltban politikai megfontolásból távolították el, mindazonáltal azok a város múltjának és elitjének korabeli eszmevilágát dokumentálják, s ezért mindannyiunk érdeke, hogy ezt az örökséget továbbra is megőrizzük. S remélhetőleg – tesszük hozzá: Lütgendorff-Leinburg magyar vonatkozású festményei restaurálásukat követően méltó helyen kerülnek majd bemutatásra, illetve elhelyezésre.
Orbánné Bertha Mária
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!